Együtt tanulni egy folyamatosan változó világban.

A világ folyamatosan mozog.

A KopKen egy nyílt nonprofit szervezet, amely a tudás köré szervezi az embereket egy gyorsan változó világban. Ötleteket fejlesztünk és tesztelünk a gyakorlatban, és megosztjuk a tanultakat.

A világ változik. Mindig is változott. Ma talán erősebben érezzük ezt a változást, mint valaha. A technológia figyelemre méltó sebességgel fejlődik. A mesterséges intelligencia megváltoztatja a keresés, az írás, a munka, a tanulás, a döntéshozatal és az alkotás módját. Ami ma nyilvánvalónak tűnik, holnap már másképp nézhet ki.

Mindenekelőtt ez kíváncsivá tesz minket.

A gyors változás azonban még fontosabbá teszi a jó kérdéseket. Mit tudunk valójában? Mi az, amiről csak azt hisszük, hogy tudjuk? Miben bízhatunk? Milyen tudást akarunk megőrizni? Mit engedhetünk el biztonságosan? Mit kellene újra felfedeznünk? És milyen új tudást hozhatunk létre együtt?

Nem azért, hogy visszatérjünk a múltba, hanem hogy biztosabb alapokon haladjunk előre. Kíváncsiságból egymás mellé helyezzük a régi bölcsességet, a tudományt, a kézműves tudást, az emberi tapasztalatot és az új lehetőségeket, majd megvizsgáljuk, mi születhet belőlük.

Az emberek együtt tanulnak.

Az emberi társadalmak egyik erőssége a tudás közös és generációkon átívelő építésének képessége. Együttműködünk, kommunikálunk, történeteket mesélünk, megosztjuk tapasztalatainkat, és átadjuk a tanultakat.

Ez azt jelenti, hogy senkinek sem kell minden alkalommal a nulláról kezdenie. Amit az egyik ember felfedez, azt a másik megtanulhatja, továbbfejlesztheti, megkérdőjelezheti és továbbadhatja. A tudás terjedhet lakóközösségek, szakmák, iskolák, egyesületek, vállalatok, tudományterületek és kultúrák között.

Ez a KopKen alapvető kiindulópontja: a tudás nem csupán egyetlen ember fejében létezik. A tudás az emberek között is gyarapszik – találkozások, kérdések feltevése, magyarázatok, próbálkozások, nézeteltérések és újrakezdések által.

Az emberi tudás és a technológia ugyanabba a párbeszédbe tartozik.

A KopKen számára az emberi tudás és a technológia nem egymással szemben álló tábor. Azt szeretnénk felfedezni, hogyan erősíthetik egymást.

A technológia hozzáférhetőbbé teheti a tudást, feltárhat összefüggéseket, segítheti az alkotást, és olyan lehetőségeket nyithat meg, amelyek tegnap még elérhetetlennek tűntek. Ugyanakkor megváltoztatja a tudás létrehozásának és terjesztésének módját, valamint azt, hogyan alakul ki az iránta érzett bizalom. Mindez kíváncsiságot és figyelmet egyaránt érdemel.

Hogyan használhatjuk ki az új lehetőségeket anélkül, hogy csendben elveszítenénk az értékes tudást? Hogyan tanulnak a gyerekek és a fiatalok egy olyan világban, ahol a válaszok azonnal elérhetőnek tűnnek? Hogyan tartják életben a szervezetek a tapasztalatokat? Hogyan segíthet a fejlődés az emberek összekapcsolásában? És mire van szükség ahhoz, hogy mindenki továbbra is részt vehessen?

Nem kell mindenkinek technológiai szakemberré válnia. Mindenkinek képesnek kell lennie a folyamatos részvételre.

A tudás él.

A tudás nemcsak könyvekben, adatbázisokban, eljárásokban vagy számítógépekben található meg. Ott van a kezekben is. A tapasztalatban. A történetekben. A hibákból levont tanulságokban, amelyek segítenek elkerülni ugyanazokat a hibákat. Egy tanárban, aki észreveszi, ha egy diák nem ért valamit. Egy kézművesben, aki hallja, hogy egy gép másképp szól. Egy egyesületben, ahol valaki még emlékszik, miért létezik egy hagyomány. Egy nagyszülőben, aki tud valamit, amit soha nem írtak le. Egy kutatóban, aki egy régi elméletet egy új felfedezéssel kapcsol össze.

A tudás akkor él, amikor az emberek dolgoznak vele, beszélnek róla, megkérdőjelezik, elmagyarázzák, gyakorolják és továbbadják.

Ezért hozza beszélgetésbe az embereket a KopKen. Éppen akkor válik értékesebbé az emberi tapasztalatcsere, amikor egyre több információ áll rendelkezésre.

Nyitott az emberek felé. Kritikus az állításokkal szemben.

A KopKen nyitott szeretne lenni a különböző tapasztalatokra, tudományágakra és ötletekre. Minden résztvevő tiszteletet érdemel, és hozzátehet egy értékes kérdést vagy tapasztalatot, illetve rámutathat valamire, amit nem vettünk észre. Ez nem jelenti azt, hogy minden tényszerű állítás egyformán alátámasztott.

Különbséget teszünk a tényszerű állítások, értelmezések, tapasztalatok és értékek között. Nem kezeljük őket felcserélhetőként. Ehelyett azt kérdezzük, hogy mely források, érvek vagy tesztelési formák illeszkednek a kérdéshez és annak kontextusához.

A filozófia segít a kérdések élesítésében. A tudomány segít az állítások szisztematikus tesztelésében. A kézműves tudás és a gyakorlati tapasztalat megmutathatja, mi történik egy konkrét kontextusban, hol marad el az elmélet, és milyen új kérdésekre vagy további kutatásokra van szükség.

Hagyjuk, hogy meggyőződéseink megváltozzanak, amikor új ismeretek adnak rá okot. Így megpróbálunk világosabban különbséget tenni aközött, amit tudunk, amit gyanítunk, amit értékelünk, és amit még meg kell vizsgálnunk.

A gondolkodástól a cselekvésig.

A KopKen különböző tudományterületek kutatásaiból, filozófiai kérdéseiből, paradoxonjaiból, modelljeiből és gondolatmeneteiből nőtte ki magát. A régi kérdések meglepően aktuálissá válhatnak. Az új jelenségek arra kényszeríthetnek minket, hogy újra megvizsgáljuk a régi bizonyosságokat.

De az elmélet nem a végcélunk.

Az ötletek erősebbé és hasznosabbá válnak, ha mások kritizálják, fejlesztik, alkalmazzák vagy teljesen más szemszögből tekintenek rájuk. Ezért szeretnénk a következő lépést közösen megtenni, ahol csak lehetséges: kíváncsi egyénekkel, egyesületekkel, iskolákkal, kutatókkal, tudásközpontokkal, vállalatokkal, hatóságokkal és helyi csoportokkal.

A gyermekek és a fiatalok nem csupán célközönséget vagy résztvevőket alkotnak. Kérdéseik, tapasztalataik és ötleteik maguk is segíthetnek a kutatások és kísérletek alakításában.

Egyes ötletekből módszerek születhetnek, másokból kísérletek, tananyagok, helyi projektek vagy új együttműködések. Megint mások egyszerűen jó kérdések maradnak, amelyek gondolkodásra késztetnek. Ennek is van értéke.

Az ArtiProof – egy módszer, amely a szervezeteken belüli tudást láthatóvá, tesztelhetővé és átadhatóvá teszi – egy példa arra, mi nőhet ki ebből a gondolkodásmódból. Más kezdeményezések a gyerekekre, az egyesületekre, a tudásátadásra, a helyi együttműködésre vagy a nyilvános kísérletekre összpontosíthatnak. Nem kell mindennek egyetlen modellbe illeszkednie. A különböző munkaterületek önállóan is létezhetnek, és erősíthetik egymást.

Nyílt egyesület.

A KopKen nem akar olyan szervezet lenni, amely először mindent megold, majd közli a világgal, hogy állnak a dolgok. Mi az ellenkezőjét választjuk.

Szeretnénk az ötleteket közös gondolkodásra bocsátani, és arra hívni az embereket, hogy keressék meg a hiányosságokat, és vessék össze őket saját tapasztalataikkal. Kis kísérleteket szeretnénk végezni, építeni arra, ami működik, és nyíltan, őszintén megosztani azt is, ami nem működik — és amit ebből tanulunk. Olyan embereket szeretnénk összekapcsolni, akik egyébként talán soha nem találkoznának.

Egy filozófus tanulhat egy programozótól. Egy kutató egy kézművestől. Egy cég egy egyesülettől. Egy felnőtt egy gyerektől. Egy gyerek valakitől, aki fél évszázados tapasztalattal rendelkezik.

A tudásnak nem mindig kell felülről lefelé terjednie.

Nem kell, hogy egy adott profilnak megfelelj. Kíváncsiságot, tapasztalatot, kérdéseket, kritikát és ötleteket keresünk. Nem kell szakértőnek lenned ahhoz, hogy valami értékeset hozzá tudj tenni. És ha szakértő vagy, nem kell egyetértened velünk.

Számunkra a nyitottság együtt jár a tisztelettel, az átláthatósággal és azzal, hogy hajlandóak vagyunk az állításokat tesztelni. Senki sem döntheti el egyedül a beszélgetés menetét.

A KopKen egy nyitott egyesület szeretne lenni, amelyben a különböző generációk, tudományágak, hátterek és szervezetek megtalálhatják egymást. Nem azért, hogy mindenki ugyanúgy gondolkodjon, hanem azért, hogy együtt jobban tudjunk gondolkodni.

Lehetőség szerint helyi. Kapcsolatban, ahol hasznos.

Sok nagy kérdés csak akkor válik igazán érdekessé, ha kisebb léptékre redukáljuk: egy osztályteremben, egy egyesületben, egy környéken, egy munkahelyen vagy egyszerűen egy asztal körül.

Ezért nem csak ötleteket szeretnénk közzétenni. Teret akarunk teremteni a helyi kezdeményezéseknek és kísérleteknek is. Az embereknek nem kell megvárniuk, amíg egy nagyszabású program létrejön. Egy jó ötlet kicsiben is elkezdhető, tesztelhető, majd megosztható, hogy mások továbbvihessék.

Ily módon a helyi tapasztalatok hozzájárulhatnak a megosztott tudáshoz. És egy ötlet, ami egy helyen elkezdődik, máshol egészen más formát ölthet.

A KopKen is folyamatosan tanul.

A KopKen úgy dönt, hogy folyamatosan tanul.

Nem kell ma pontosan tudnunk, hogy hogyan fog kinézni minden öt év múlva. Egyes ötletek megerősödnek. Mások megváltoznak vagy eltűnnek. Olyan projektek jelennek meg, amelyekre még nem is gondoltunk.

Ez nem az irány hiánya. Ez az irány része.

Egy gyorsan változó világban az egyik hozzáállás különösen értékesnek tűnik számunkra: legyünk elég kíváncsiak ahhoz, hogy új dolgokat fedezzünk fel, elég kritikusak ahhoz, hogy ne higgyünk el mindent azonnal, és elég emberiek ahhoz, hogy folyamatosan megosszuk a tudásunkat egymással.

Nem egyetlen végleges választ keresünk. Jobb kérdéseket és válaszokat keresünk, amelyeket tesztelhetünk, fejleszthetünk és átdolgozhatunk. Olyan ötleteket, amelyeket érdemes kipróbálni, és módszereket, amelyekkel életben tarthatjuk a tudást.